Szájzár

Friss topikok

  • Annie Oakley: Kedves Mr. Q és White Fang! Érdeklődve olvasom vitátokat, mely nagyon izgalmas, sok mindent érin... (2012.10.15. 22:10) Állatkínzás I.

Archívum

Állatkínzás I.

2012.10.12. 20:04 White Fang

Első bejegyzésem nem más, mint egy vita ismerősömmel, Mr. Q-val, melyet az alábbi cikk, ill. képsorozat váltott ki:

 

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2134555/Lush-animal-testing-protest-Woman-subjected-experiments-horrified-shoppers.html

A cikkhez tartozó videó a performanszról:

A fentiekhez kapcsolódóan idelinkelek két videót (az egyik a morálisan felsőbbrendű ember kutyanyúzási szokásait mutatja be Koreában, a másik luxus kutyatápokhoz kapcsolódó állatkísérletek rejtett kamerás felvétele).

Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott!

 

1. http://www.change.org/en-CA/petitions/embassy-of-the-peoples-republic-of-china-in-canada-stop-the-cruel-dog-and-cat-fur-trade

2. http://www.change.org/en-CA/petitions/iams-and-eukanuba-stop-killing-animals-in-cruel-lab-tests

 

És végül a vita, melyet mostantól a kommentekben folytatunk (és melybe időközben M.T. is bekapcsolódott).

Hozzászólni erősen javasolt! 

 

Mr.Q Ez azért már túlzás...
 
White Fang Mi túlzás, az állatkísérletek vagy a hölgy kampánya?
 
Mr.Q A hölgy kampánya. Értem én, hogy az állatkísérletek rosszak és bizonyos korlátozások elengedhetetlenek, de a csirkét is megeszem és az se örül neki. Mit lép akkor majd a hölgy a csirkék védelmében? Levágatja magát? A környezetvédelemnek ez a formája szerintem irracionális és olyan emberek csinálják, akik az életükben nem foglalkoztak állatokkal.
 
White Fang Kedves Mr.Q! Némi ellentmondást érzek ki szavaidból! Egyrészt azt állítod, hogy "az állatkísérletek rosszak és bizonyos korlátozások elengedhetetlenek", és ugyanakkor a csirkét megeszed (tehát feltehetőleg a húsfogyasztással egyetértesz): tehát elismered, hogy két különböző kategória a húsfogyasztást megelőző, bizonyos állatokat érintő mészáros munka és az állatkísérletek. Másrészt azt kéred számon a szóban forgó hölgytől, hogy - következetesen - a kettőt egy kategóriaként kezelje. Itt valami gond van. Talán igazad van, hogy van némi irracionális a hölgy viselkedésében - kíváncsiak lehetnénk egy vele kapcsolatos pszichiátriai vizsgálat eredményére is - de talán még irracionálisabb egyrészt humanizmusról, emberszeretetről, keresztény értelemben vett erkölcsről beszélni, miközben természetesnek venni, hogy naponta állatok ezreit kínozzuk meg, ami pedig talán elkerülhető lenne. Ne felejtsd: nem sokkal több, mint száz évvel ezelőtt, a női választójogért stb; harcolok küzdelme, sztrájkja, demonstrációja, éhségsztrájkja sokakban - talán a többségben - éppolyan ellenérzéseket keltett, mint most esetleg benned a hölgy "performansza". Pedig most éppen az akkori protestálok tiltakozását ellenzők cselekedetét, illetve a mögötte meghúzódó ideákat találjuk visszataszítónak.
 
Mr.Q Ha valóban elkerülhetőek az állatkísérletek, akkor én nem vagyok az ellen, hogy elkerüljék őket. Úgy gondolom azonban, hogy az esetek többségében valószínűleg ez a legbiztosabb módja az emberekre esetlegesen gyakorolt káros hatások kiszűrésének. Igaz, elismerem, hogy hogy nem tudok eleget a kozmetikumiparról, a pharmakológiáról, illetve a kapcsolódó egyéb kutatási területekről, hogy ezt biztosan állíthassam is. Nyitott vagyok tehát az ellenbizonyításra.

Az is joggal felvethető, hogy az állatokon tesztelt készítmények jelentős része nem létszükséglet, ha azonban mégis kényszerítve vagyok például egy gyógyszer szedésére, akkor szeretnék biztos lenni abban, hogy az a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb. Úgy gondolom, hogy a saját életemhez, egészségemhez fűződő érdekemmel egy lapon csak egy másik emberi lény egészségének és életének megőrzéséhez fűződő érdek említhető.

A korlátozást úgy értettem, hogy bizonyos szabályokat fel kell állítani annak érdekében, hogy ezek a kísérletek a lehető legkevesebb szenvedéssel járjanak. Továbbá ellenzem azt, hogy vadon befogott veszélyeztetett fajokon (pl. majomféléken) kísérletezzenek, annak az embereket is érintő messzemenően káros következményei miatt (pl. ökoszisztéma sérülése). Esetleg érvként az is szóba jöhet, hogy lehetőleg minél alsóbbrendű élőlényeken végezzék a kísérleteket (egy majom valószínűleg másképp éli meg a kísérleteket, mint egy patkány).

Az ember, amióta létezik, használja a természetet. Ezzel nem szabad visszaélni, de ettől még az állatok nem lesznek emberek. A csirke ma azért létezik sokmilliós számban, mert megesszük, ahogy a ló is azért létezik csak a fejlett országokban, mert szórakoztatja azokat, akik megengedhetik maguknak a tartását. Vagyis mind a két állatfajt használjuk így vagy úgy. Amíg nem kínozzák őket hanyagságból, haszonszerzésből vagy élvezetből, addig a használatukban semmi kivetnivalót nem látok.

Az állatvédők gyakran túlzásokba esnek. Szerintem ez a hölgy is erre egy példa. Egy másik példa az az eset lehet, amiről az Origó vagy az Index számolt be a közelmúltban. A cikk szerint egy tanyasi kutya megtámadott egy gyereket, ami miatt a gazda a szabályosan tartott lőfegyverével lelőtte a kutyát és elásta az erdőben. Feljelentették állatkínzásért. Azzal, hogy lelőtte a kutyát még nem kínozta szerintem. Még az sem minősül kínzásnak, ha egy ember lelő egy másikat, pusztán az emberölés alapesetének. Milyen alapon korlátozzuk, akkor a gazda rendelkezési jogát az állatai felett ily módon? Volt oka rá és nem szórakozásból tette.

Talán érdemes lenne racionálisan és nem érzelmi alapon megközelíteni ezt a kérdést. Én egyébként nem látom a szoros összefüggést a nők jogaiért folytatott küzdelem és az állatok jogaiért folytatott küzdelem között. A nők emberek, az állatok meg állatok.
 
White Fang "Én egyébként nem látom a szoros összefüggést a nők jogaiért folytatott küzdelem és az állatok jogaiért folytatott küzdelem között. A nők emberek, az állatok meg állatok." Ez alapján arra következtetek, hogy szerintem félreértetted amit mondtam. Nem azt állítottam, hogy egyenlőségi jelet húzhatunk közöttük, csak azt, hogy gondolkodásunk hogyan mozdult el az utóbbi két évszázadban, s főleg az utóbbi egy században: amit korábban - nem is olyan rég - túlzó és megalapozatlan törekvésnek tekintettünk, azt most természetesnek, morálisan megalapozottnak tekintünk. (Egyébként csak úgy mellékesen: a középkor végén fogadta el a katolikus egyház, hogy a nők ugyanolyan értelemben rendelkeznek lélekkel, mint a férfiak. Korábban ugyanolyan természetességgel vették a nők kevésbé ember voltát, mint ahogy most mi tekintünk a fejlettebb állatokra az emberekhez képest.)
 
Másrészt szerintem szalmabáb érvelést használsz: egyáltalán nem állítottam, hogy minden esetben kikerülhetők a kísérletek, csak annyit, hogy érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az állatkísérletek hogyan is történnek, mit is jelent ez a szenvedő lénynek. Ez szerintem egyáltalán nem "ördögtől való gondolat."
 
Ugyanakkor ehhez kapcsolódóan: én sem tagadom, hogy az állatvédők sok esetben túlzásba esnek, de ez szerintem nem feltétlen az. Én a magam részéről pártolok minden olyan törekvést, ami az elesettek és védtelenek szenvedéseire hívja fel a figyelmet - legyen bár a szenvedő lény ember vagy állat. A figyelem felhívás után lehet beszélni arról, hogy hol húzzuk meg a határokat, hol ne essünk túlzásokba. Ám ehhez először fel kell vetni a témát, beszélni róla, nem pedig homokba dugni a fejünket. Ha nem lettek volna ilyen figyelemfelkeltő tevékenységek, nem tartom kizártnak, hogy egy pár lépéssel hátrébb lennénk manapság az emberre vonatkozó humánus elgondolások gyakorlásoknak a terén is.
 
Ja csak még valamit: "Talán érdemes lenne racionálisan és nem érzelmi alapon megközelíteni ezt a kérdést." Ezt nem igazán értem: itt morális, problémáról, ezen belül az együttérzés problémájáról is szó van, nem igazán értem, hogyan lehet ezt témakört "érzelemmentesen" megközelíteni. Akár elfogadod az állatok jogaira vonatkozó protestálásokat, akár elítéled, ez mindig részben érzelmi alapon történik.
 
M.T. A 'racionális' korunk közbeszédének nagy varázsszava. Hányszor kergettek az őrületbe evvel mérnök és közgazdász ismerőseim! A legtartalmasabb gondolatmenetet is képesek agyoncsapni evvel a jolly-joker álargumentummal... (A másik ilyen a 'számok').
 
White Fang Arról nem is beszélve, hogy az analitikus bölcseletben - de például J. Elster szerint általában a közgazdaságtanban is - még mindig viszonylag elterjedt az a Hume argumentációira visszavezethető gondolat, amely szerint minden racionális megfontolás - végső soron - nem racionalizálható "szenvedélyeken" alapul. Az utóbbi adja a célokat, az értelem pedig az eszközöket.
 
M.T. Így van, most fordítok-szerkesztek egy vállalati etikai antológiát, javarészt kortárs amerikai szerzők cikkei, sokszor konfrontálódnak vállalatvezetők 'rációkultuszával', és rendre kitérnek azokra a tapasztalataikra, amikor egy tréning során eljutnak egy morális érvelés lehetséges kiindulópontjához, 'végéhez', és rákérdeznek, hogy akkor mire alapozva döntöttél így és így. Tanulságos, ahogy elvesztik a talajt a lábuk alól ezek az amúgy nagyon értelmes emberek, csak azért, mert megszokták, hogy a 'racionalitás' az okos emberekre, az emóciók pedig a hőzöngő ostobákra jellemzők.
 
White Fang Ez nagyon érdekesen hangzik: kíváncsi is lennék erre a kötetre. Biztos kiváló példája annak, hogy sokszor fogalmunk sincs arról, hogy milyen paradigmák alapján hozzuk meg a mindennapok során is az ítéleteinket.
 
M.T. Olyan kortárs, javarészt 2000 utáni szövegeket próbáltunk válogatni, ahol az üzleti etika különböző stratégiái vagy elméleti keretei konfrontálódnak egymással (arisztoteliánus, kantiánus, utilitariánus érvelésmódok). Az Egyesült Államokban legalább akkora hangsúlyt fektetnek ilyen tréningekre, mint nálunk a nagy tréningboom idején a kommunikációs vagy hülye kalandparkos csapatépítős tréningekre. Van vagy három patinás szakfolyóirat, gazdag anyagból lehet válogatni, és nagyon érdekes.
Fogalmam sincs, lesz-e ebből bármi nálunk, most úgy tűnik, kiadó nélkül maradtunk, pedig másfél évnyi munkánk ott van a kötetben. Nem vagyok pesszimista típus, de néha tényleg úgy érzem, itt minden jó és értékes kezdeményezés bedöglik. frown
White Fang Ebben kivételesen optimista vagyok: egyre több olyan tárgyat veszünk át az angolszász országoktól, melyeknek ott már nagy hagyománya van. (Érveléstechnika stb.) Ezek pedig itt is kezdenek meghonosodni. Mindenesetre én nagyon pártolom a munkátokat.
 
Mr.Q Nem feltétlenül kell érzelmi alapon megközelíteni ezeket a kérdéseket, sőt többnyire kifejezetten káros. Az emberi jogi mozgalmak például gyakran érzelmi manipulációval érik el céljaikat, egyfajta megkérdőjelezhetetlen igazságot kreálva érzelmi alapon és azt fegyverként felhasználva. Azt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az emberi viszonyokat folyamatosan változó aszimmetrikus hatalmi viszonyok jellemzik, és az „elnyomottak”, ha lehetőségük adódik, rendszerint ugyanolyan „elnyomókká” válnak, mint amilyenek az ő „elnyomóik” voltak. Igaz, lehet, hogy az ő ideológiájuk humanitáriusabbnak fog hatni, de ettől még a lényeg semmit sem változik. A cél tehát sosem az, hogy az „elnyomottakat” felszabadítsuk (vagyis hatalmi pozícióba helyezzük), hanem az, hogy a hatalmi viszonyok aszimmetrikus voltát csökkentsük, kiegyensúlyozzuk.

Pl. a nőjogi mozgalmak teljes joggal küzdenek a nők elleni, illetve a családon belüli erőszak ellen, azonban ezt olyan retorikával teszik, hogy a férfiak ma már sok esetben esélytelenek az erőszak, a szexuális zaklatás vagy a pedofília vádjával szemben, jóllehet, adott esetben épp a férfiak az áldozatok. Ma már rengeteg jogeset van az ezzel való visszaélésre. Például Te mennyivel tudnád könnyebben bizonyítani, hogy nem fogdostad a hallgatóid fenekét, mint ők azt, hogy Te igenis fogdostad a feneküket? Nemrég olvastam egy kanadai jogesetet, amelyben egy tanárt az összes kanadai oktatási intézményből kitiltották egy életre, mert nem tudta bebizonyítani, hogy nem fogdosta az őt vádló két diáklány fenekét.

Egy másik példa lehet a büntetés-végrehajtás területe. Az emberek érzelmi alapon követelnek folyamatosan szigorúbb és szigorúbb büntetéseket és utasítják el a rabokkal való foglalkozás gondolatát. Ez Magyarországon mára már katasztrofális állapotokhoz vezetett. Nemhogy reszocializációra nincs pénz, de az emberhez méltó körülményekre sincs. Ma már a büntetés-végrehajtás szinte teljesen képtelen ellátni a funkcióját. Az érv az, hogy „Azokat a rohadt bűnöző tetveket utáljuk, tehát dögöljenek meg minél előbb… Még mi adjunk rájuk pénzt?” Nem lehet érzelmi alapon megközelíteni ezeket a kérdéseket. Óriási hiba, hogy mégis ezt tesszük. A rossz ember is ember, tehát vannak jogai és a bűnözés egy olyan társadalmi jelenség, amit lehet kezelni.

Szerintem egyébként nem állnak az álláspontjaink olyan távol egymástól az állatkísérletek kérdésében. A figyelemfelhívást és a szabad vitát/párbeszédet én is nagy fontosnak tartom, ahogy az élőlények szenvedésének elkerülését is. Nem vagyok azonban annak a híve, hogy ezeket a kérdéseket érzelmi alapon közelítsük meg. Ez a performansz viszont semmi másról nem szól. (Csinosnak is nevezhető fiatal lányt szadiznak és ha vele együtt érzünk, akkor érezzünk együtt a laborpatkányokkal is...)

Nem érzelmi kérdés, hanem a racionalitás kérdése az, hogy milyen szerepe van az állatoknak az emberek életében. Nem kívánatos olyan igényeket kreálni és elfogadni, amelyek hosszú távon ártanak nekünk.

A szalmabábérveléshez nem tudok hozzászólni… még nem sikerült elolvasnom T. könyvét… smile:)

White Fang Kedves Mr.Q! 1. Szerintem összekevered az érzelmekre apellálás eseteit azzal, amikor a vitában meghozott döntések, s az azt követő esetleges cselekvések kikerülhetetlenül érzelmeken alapulnak. A demagógiát, az emberek indulatainak felkorbácsolását - annak érdekében, hogy ezzel valami más, további célt érjünk el stb - jogosan tekinthetjük károsnak. De ez teljesen különbözik attól a problémától, hogy erkölcsi kérdések megvitatása sok esetben érzelmeken alapul. Márpedig ilyen a szóban forgó problémakör is: ha ténylegesen figyelembe vesszük az állatok szenvedéseit, akkor ez - legalábbis nagymértékben - a részvétünkön alapul. (Persze lehet azt mondani, hogy az ellenkező oldal képviselői ezzel ellentétben a hűvös racionalitás oldalán állnak, hiszen az emberi érdekekre hivatkoznak, ám sok filozófus, pszichológus szerint ezek az érdekek, illetve a rájuk való hivatkozás éppúgy érzelmeken alapulnak, illetve érzelmekből állnak, mint a morális érzelmek. Ha ezzel nem értesz egyet, kérdezz rá a hűvös racionalitás szempontjából, hogy miért is kell nekünk az emberek érdekeit preferálnunk? A válasz pedig a "csak, mert ez az érdekünk" körforgó érveléséhez vezet, vagy pedig el kell ismernünk, hogy itt a végső magyarázat alapvető emberi szenvedélyeken, törekvéseken alapul. De ez most nagyon messzire visz bennünket.) 2. Másrészről csak ismételni tudom magamat: igen, biztos igazad van abban, hogy sokszor visszájára fordulnak a dolgok, sokszor visszaélnek az egalitarista törekvésekkel és a végén ez hatalmi kérdéssé válik. Ám én egyrészt egy túlzó redukcionista szemléletet érzek egy olyan gondolat mögött megbújni, amely minden erkölcsi követelést hatalmi tényezőkre vezetne vissza, másrészt mindezek az általad említett - sok esetben jogosan említett - esetekből és érvekből, nem következik, hogy a korábbi állapot megfelelő volt. 3. Azt hiszem igazad van a következőben: talán sok szempontból megegyezik a véleményünk. Ám a kettőnk közötti fő különbséget a következőben látom: Te azt állítod, hogy "Ez a performansz viszont semmi másról nem szól. (Csinosnak is nevezhető fiatal lányt szadiznak és ha vele együtt érzünk, akkor érezzünk együtt a laborpatkányokkal is...)", én viszont azt mondom, hogy ha még ezen eszköz sok szempontból kifogásolható is, figyelembe véve a célját, még mindig több pozitívumot tudok mellette felhozni, mint vele szemben. Ha valakit egyáltalán nem érdekel mások szenvedése, azzal nem tudok vitatkozni - itt látszik az, hogy valójában érzelmeken alapul a kérdés - ha azonban azt állítja, hogy ez fontos kérdés, és igenis fontos a szenvedések csökkentése, akkor ezt a gondolatot - valamilyen mértékben - ki kell terjeszteni az állatokra is. (Máskülönben nem csak logikai ellentmondásba kerülünk, de az igazságosságról alkotott elképzeléseinket is kidobhatjuk a kukába, s így marad a cinizmus.) Itt nem babra megy a játék: tényleg élet-halál kérdésről van szó. Következésképpen pártolok minden olyan cselekvést, ami ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet - még akkor is, ha itt bizonyos patológiai motivációk is meghúzódnak a háttérben.
 

Folytatás a kommentekben!

Hozzászólni erősen ajánlott!

 

3 komment

Címkék: filozófia szenvedés etika abszurd performansz állatvédelem állatkínzás érzelmek lush racionalizmus humanizmus állatkísérletek jó és rossz

A bejegyzés trackback címe:

https://farkaskarom.blog.hu/api/trackback/id/tr544835067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

White Fang 2012.10.15. 19:34:18

A blogmotor valamiért nem jeleníti meg az utolsó "levélváltást", így Mr. Q válaszát is idemásolom.

Mr. Q: „Jóindulatúan értelmezve szavaidat, szerintem arra gondolsz, hogy amennyiben még a tiszta racionalitás nem is létezik, az érzelmek, a szenvedélyek, a különféle törekvések, érdekek SZOLGÁLATÁNAK SZEMPONTJÁBÓL ténylegesen van különbség egy megfontolt racionális cselekvés, illetőleg egy meggondolatlan, indulatoktól elragadott, a PILLANATNYI SZENVEDÉLYEKTŐL vezérelt döntés és cselekvés között. Ezzel viszont teljesen egyetértek, szerintem nincs vita közöttünk.”

Igen, ezzel teljes mértékben egyetértek. Valóban nem tettem egyértelművé, hogy mit értek az általam használt fogalmak alatt. Mint arra utaltam is az előző kommentemben, nem gondolkoztam el eddig a „racionalitás” hátteréről, ahogy nem olvastam az irodalmát sem, de az általad írottakban semmi kivetnivalót nem látok.

„Igaz, Te - ha jól értem szavaidat - erre azt állítod, hogy az ilyen akció olyan hisztériát kelthet, hogy a figyelemfelkeltést követő diskurzusokat is "károsan" befolyásolja. Csakhogy ilyen kérdésekkel - szenvedést, sokszor felesleges szenvedést érintő kérdésekkel kapcsolatban - nincs más mód.”

A hölgy performanszával kapcsolatban is úgy tűnik, hogy világos az álláspontom. Valóban kérdéses, hogy lehet-e másfajta módszerekkel sikeresen kampányolni. Ezt elismerve azonban úgy gondolom, hogy a végső cél a társadalom gondolkodásának a megváltoztatása kell, hogy legyen, nem pedig az érzelmeinek a felkorbácsolása. A társadalom minél szélesebb rétegeinek kell(ene) megértenie, hogy miért rossz az, ahogy bizonyos esetekben bánunk egymással vagy más élőlényekkel. Fontos megérteni, hogy nem csak a számunkra szimpatikus emberek vagy más élőlények érdemelnek védelmet, tiszteletet, segítséget, hanem a kevésbé szimpatikusak, vagy esetleg a taszítóak is. Ahogy azt is meg kell érteni, hogy egy az ember által alakított világban az ember csúcsragadozó és pusztítania is kell. Olykor a túlszaporodott aranyos háziállatokat is. Ez elkerülhetetlen.

Épp ma hallottam egy történetet, ami épp ide illik… A történet egy bv tiszttől származik, aki kéz és lábbilincsben vezetett át egy rabot vezetőszíjon a fogdából a bíróság épületébe…
Szembetalálkoztak egy idős nénivel, aki megkérdezte, hogy „Hát fiam, miért nem engedi el ezt az embert? Hát nem látja, hogy milyen derék, becsületes arca van? Biztos jó ember! Mit követett el?” Mire a bv tiszt válaszolt „Asszonyom, ez az ember egy olyan idős hölgyet erőszakolt meg, mint maga.” Az idős néni erre azt válaszolta: „AKASSSSSSSZÁÁÁÁÁÁK FEEEEEEL!!!!!!”

Látni kell, White Fang, hogy a hatékonyság nem minden. A tömegek reakciójának mindig van egy tehetetlensége. Ha egyszer lendületet kap, akkor már nagyon nehezen megállítható. Nem eshetünk át a ló egyik oldaláról a másikra. Nem gondolkozhatunk úgy, ahogy a történetben szereplő idős nő tette. Nem alakíthatjuk ki az álláspontunkat a pillanatnyi érzéseink alapján.

Ebből a szempontból az állatvédő hölgy szerintem tényleg több kárt okoz, mint hasznot. A hozzám hasonló személyek szemében az állatvédő mozgalomnak okoz kárt, az elhivatott állatvédőket pedig elindíthatja egy olyan pályán, ami elfogadhatatlan radikalizálódáshoz vezethet. Úgy gondolom, hogy a kísérleti állatok tényleges helyzetét látni valóban jobb lenne. A tények ismeretében meg lehetne vitatni, hogy mi szükséges és mi nem, illetve hogy hogyan humanizálhatnánk a kísérleti állatok helyzetét.

„Még egyszer említem, ha az egalitarista, humánus törekvések sokszor visszájára is fordulnak - amit azért részben elismerek - attól még a korábbi állapotok megoldást kívánnak, s a véleményem szerint az ilyen fonákságok kialakulása egyrészt sajnos kikerülhetetlen, másrészt - büszke, morálisan felsőbbrendű emberi nézőpontból tekintve - vállalhatónak kell lennie.”

Az állatok esetében ez lehet, hogy elfogadható álláspont, de más társadalmi problémák esetében ezzel nem tudok egyetérteni. Nagyon nehéz az ellen küzdeni, ha egy elnyomottnak elfogadott csoportok kezdenek elnyomni másokat. Pl. az afroamerikaiak az USA-ban esetenként ugyanúgy megpróbálják kiszorítani a latin-amerikai bevándorlókat, akik ma már az afroamerikaiknál rosszabb helyzetben vannak az amerikai társadalomban, mint ahogy a fehérek megpróbálják elnyomni az afroamerikaiakat. Igaz, a polgárjogi harcok erőszakos eszközei itt már nem annyira jellemzők és inkább politikai szinten zajlik a küzdelem. Viszont próbáljon meg valaki erre rámutatni, anélkül, hogy rasszista gyűlölködőként tűnjön fel. Izrael palesztinokkal szembeni politikáját is nehéz az antiszemitizmus vádja nélkül kritizálni. Az általad leírtak egy kissé naiv felfogást tükröznek a társadalom működésével kapcsolatban szerintem.

A macskás példa egyébként csak egy példa volt. Szeretem a macskákat. Pusztán arra próbáltam rámutatni, hogy az állatbarátok számtalan módon meg tudják keseríteni embertársaik életét és gyakran az állatok védelmének ideológiája mögé bújnak, ha kritika éri őket. Az ebadót például azért nem lehet bevezetni Magyarországon, mert akkor számtalan szegény kutyus kerülne utcára. A kötelező chip-et sem vállalják a „kutyabarátok”, szintén a kutyák érdekeit szem előtt tartva.

Egyébként nem hiszem, hogy a kínaiak tényleg megkínoznák a kutyákat… legfeljebb nem törődnek a vágásra szánt kutyák jólétével. A kínaiak szeretnek gyorsan és frissen enni pl. élve kettévágni a halat, hogy minél frissebb legyen. Miért kínoznák a kutyát akkor? Szerintem ez butaság. De tegyük fel, hogy igaz. Akkor tiltsuk be a kínzást és lehessen kutyát enni kínzás nélkül. Ez szerintem egy ésszerű kompromisszum.

Mindazonáltal úgy látom, hogy nincs közöttünk lényeges nézetkülönbség és értjük egymás álláspontját. Ez jó dolog. :)

White Fang 2012.10.15. 19:35:59

@White Fang: Kedves Mr. Q! Gyorsan egy pár mondat erejéig hadd reagáljak első nekifutásra. 1. A legutolsó hozzászólásod első fele arról tanúskodik, hogy nincs különösebb ellentmondás közöttünk; ez tényleg jó smile 2. Egyrészt elismered, "hogy a kísérleti állatok tényleges helyzetét látni valóban jobb lenne," akkor azt is el be kell látnod, hogy ez sokkal inkább felkorbácsolhatja a kedélyeket, mint a hölgy cselekedete. Így mindenesetre érdekes újra és újra kihangsúlyoznod az érzelemfelkeltés káros hatását. 3. A következőket állítod: "a végső cél a társadalom gondolkodásának a megváltoztatása kell, hogy legyen, nem pedig az érzelmeinek a felkorbácsolása. A társadalom minél szélesebb rétegeinek kell(ene) megértenie, hogy miért rossz az, ahogy bizonyos esetekben bánunk egymással vagy más élőlényekkel. Fontos megérteni, hogy nem csak a számunkra szimpatikus emberek vagy más élőlények érdemelnek védelmet, tiszteletet, segítséget, hanem a kevésbé szimpatikusak, vagy esetleg a taszítóak is." a) Szerintem - itt csak ismétlem magamat - a szemlélet megváltoztatása nem működhet érzelmi ráhatás nélkül - legalábbis ilyen kérdésekkel kapcsolatban problematikus ezt tagadni. (Sokszor az erkölcsi közömbösségből, lelki tunyaságból így lehet felrázni az embereket. Számtalan tudós, közéleti személyiség változtatta meg korábbi erkölcsi álláspontját - többnyire pozitív irányba - amikor ténylegesen szembesült a halállal, szenvedéssel, igazságtalansággal stb. Egészen más "kívülről" okoskodni egy morális problémáról, mint átérezni azt.) Igaz, ebben rejlik némi kockázat - ezt elismerem - de ez - főként ha figyelembe vesszük a célt, a nyereséget, a korábbi, erkölcsi szempontból immár tarthatatlanná vált állapot megváltoztatását - és itt megint ismétlem magamat - vállalhatónak kell lennie. Feltéve persze, hogy morális lénynek tartjuk önmagunkat. b) Az általam most idézett hozzászólásodból nekem úgy tűnik, hogy valamilyen olyan - "racionális" - magyarázatot vársz el az állati jogokat, illetve más jogokat védő érvelésektől, amelyek túl mutatnak szokványos erkölcsi magyarázatainkon. (Mintha eleve nem érdekelne mindezek, vagy eleve nem hinnél mindezekben.) Ám én pont azt hangsúlyoztam idáig, hogy amennyiben erkölcsi lénynek tekintjük önmagunkat, akkor az igazságosság, emberség kritériumainak megsértése már ÖNMAGÁBAN is problematikus. Igaz szükség lehet úgymond további "racionális" magyarázatra is. (Az ökoszisztéma védelme stb.) Ám ha csak erre alapozunk, akkor szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy egy cselekedetet csak egy csoport - vagy egy személy - önző szempontjaiból, érdekeiből tudunk igazolni. Ha viszont ezt elfogadjuk, akkor ez rendkívül veszélyes folyamatokat indíthat el. (Elfogadjuk, hogy csak önző szempontokból igazolható egy tett stb.) 3. Te azt mondod, hogy a hölgy akciója esetleg elfogadhatatlan radikalizálódáshoz vezethet; én meg azt, hogy a hölgy egy elfogadhatatlan radikális kegyetlenséggel szemben próbál tenni valamit. Feltéve, de nem megengedve, még ha ez radikalizálódáshoz is vezet, akkor az ellen kell majd - akár ilyen eszközökkel - is felemelni a szavunkat. Szerintem egész kultúránk fejlődése ilyen dialektikus viszonyok alapján fejlődött. Én inkább ennek a belátásnak a hiányából fakadó véleményeket látom egy kicsit naivnak. 4. "Nagyon nehéz az ellen küzdeni, ha egy elnyomottnak elfogadott csoportok kezdenek elnyomni másokat. Pl. az afroamerikaiak az USA-ban esetenként ugyanúgy megpróbálják kiszorítani a latin-amerikai bevándorlókat, akik ma már az afroamerikaiknál rosszabb helyzetben vannak az amerikai társadalomban, mint ahogy a fehérek megpróbálják elnyomni az afroamerikaiakat. Igaz, a polgárjogi harcok erőszakos eszközei itt már nem annyira jellemzők és inkább politikai szinten zajlik a küzdelem. Viszont próbáljon meg valaki erre rámutatni, anélkül, hogy rasszista gyűlölködőként tűnjön fel. Izrael palesztinokkal szembeni politikáját is nehéz az antiszemitizmus vádja nélkül kritizálni. Az általad leírtak egy kissé naiv felfogást tükröznek a társadalom működésével kapcsolatban szerintem." Nem igazán értem, hogy itt miért lenne naiv az álláspontom. Többször elismertem, hogy léteznek ilyen jellegű fonákságok, és egy percig nem tagadom, hogy ezekkel a fonákságokkal szemben küzdeni kell. Ám éppen azért kell küzdeni, mert minden rasszista megnyilvánulás kárhoztatható. Vagy az lenne a megoldás, hogy akkor az afroamerikaiak jogaiért nem kell harcolni stb? Ez - a keresztény alapokkal rendelkező moralitásunk szempontjából - képtelenség. (J. Carter - az USA korábbi elnöke - magát igazi keresztény embernek tartván, elítélte a rasszizmust, az antiszemitizmust, ugyanakkor - egy pár évvel ezelőtt - egy könyvében elítélte Izrael politikáját is. Kétségtelen, hogy sokan antiszemitának bélyegezték, ám nagyon sok zsidó származású amerikai polgár is egyetértett vele. Én éppen az ilyen személyiségeket preferálom: ha kell akkor az éppen adott szélsőségek ellen emeli fel hangját. Ez a próbálkozás inkább dicséretes, mint amelyik eleve lemond a változtatások lehetőségéről.) 5. A kutyás példákra ugyanez a válaszom. 6. "Egyébként nem hiszem, hogy a kínaiak tényleg megkínoznák a kutyákat… legfeljebb nem törődnek a vágásra szánt kutyák jólétével. A kínaiak szeretnek gyorsan és frissen enni pl. élve kettévágni a halat, hogy minél frissebb legyen. Miért kínoznák a kutyát akkor? Szerintem ez butaság. De tegyük fel, hogy igaz. Akkor tiltsuk be a kínzást és lehessen kutyát enni kínzás nélkül. Ez szerintem egy ésszerű kompromisszum." Friss ételek fogyasztásának tényéből miért következne az, hogy butaság azt gondolni, hogy nem kínozzák a kutyákat közvetlenül a levágásuk előtt - bizonyos hiedelmek következtében? A kompromisszummal kapcsolatban: talán tényleg ez marad hátra, ám azért erre azt tudom mondani, hogy könnyű ilyen kompromisszumot meghozni, amennyiben nem érdekel ezeknek a szerencsétlenek kutyáknak a sorsuk. (Csak azt ne mondjuk erre, hogy szegény kínaiakat taszítom éhezésbe a kutyaevés esetleges betiltásával.)

Annie Oakley 2012.10.15. 22:10:29

Kedves Mr. Q és White Fang!

Érdeklődve olvasom vitátokat, mely nagyon izgalmas, sok mindent érint... Mivel igen hosszú, most csak érintőlegesen szólnék hozzá (ráadásul nem vagyok a filozófiában annyira jártas).

Eléggé elkötelezett természet- ill. állatvédőnek tartom magamat, a neten és a médiában felbukkanó hírekre a fülem külön ki van hegyezve, igyekszem figyelemmel kísérni a különféle mozgalmakat. Sőt, bizony nekem komoly lelkiismereti kérdést jelentenek a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák, főként akkor, amikor tehetetlennek érzem magam. Habár én is túlzónak tartok bizonyos akciókat (nyilván ezeket részleteiben illik ismerni, meghallgatva a szemben álló feleket), ugyanakkor sokszor elgondolkodom, nem-e valóban annak van igaza, aki pl. egész életét a bálnavadászat elleni harcnak szenteli... Miközben persze felmerülnek egyéb erkölcsi kérdések is, pl. szabad-e elhanyagolni ezért a családot, nem lenne-e fontosabb ugyanezen energiát a harmadik világbeli emberek megsegítésére fordítani, stb. (És igen, mostanában egyre kevesebb hús fogyasztok...)

Azt kell mondjam, bár lehet, hogy ez eretnek, megvetendő gondolat lesz, de vállalom: nekem egyáltalán nem túlzás a hölgy performansza, sőt, sokkal erősebbnek tartanám, ha az állatok igazi szenvedését mutatnák be, ahogy a fenti videókon látható, mert a magam részéről ezek sokkal jobban sokkolnak, mint egy ember álszenvedése. Olyannyira, hogy (bizonyos esetekben) az ember szenvedésének látványát sokkal jobban viselem, mint az állatokét. Pl. szabályosan a rosszullét kerülget, ha hajléktalanoknál kutyát látok. Hogy ennek mi az oka, azon sokat gondolkodtam - talán a kiszolgáltatottság, az öntudat hiánya, vagy hogy filmeken, képeken annyira hozzászoktunk már az emberi szenvedés látványához... (Ezzel persze nem azt mondom, hogyha nem tapasztalnék meg élőben ilyen emberi szenvedést, nem érezném át, nem fájna, nem segítenék, stb.)
Az, hogy ezek az akciók az érzelmekre hatnak, szerintem teljesen oké. Mi más eszközük is lehetne? Hiszen hiába nyomnak statisztikákat és számításokat az ember képébe a globális felmelegedésről, amíg nem látja annak tényleges, pusztító hatását. És azt gondolom, érzelmek (szenvedélyek, vágyak) nélküli, tiszta racionalitás nem is létezik, hiszen aki objektíven, tudományos keretek közt akar gondolkodni, azt is egyfajta szenvedély, vágy motiválja. (Nem véletlen, hogy a leghevesebb viták épp tudományos szakemberek között folynak.) Nem hinném, hogy minden racionális ember "szociopata", lehetetlen kizárni a szubjektív oldalt (én ezt vagy azt preferálom).

Az állatkísérletekről: aláírom, ha bizonyos esetekben (pl. rák elleni gyógyszer kutatása) pl. patkányokon tesztelik a hatóanyagokat. Az sem mindegy pl., hogy egy laborban milyen körülmények között tartják az állatokat, hogyam bánnak velük, hamár kísérleti állatok (ahogy vágóhíd és vágóhíd között is lehet különbség). De azt nem hiszem, hogy arra feltétlen szükség van, hogy a legújabb szuper dúsító-hosszabbító-göndörítő szempillaspirál kifejlesztéséhez kalodába zárt nyulak szemébe csepegtessék a festéket. Ahogy arra sem, hogy azért, hogy az én kutyám prémium kutyatápot zabálhasson, szép legyen a szőre, és 25 évig éljen, kutyák százainak kell szenvednie.

Azt gondolom, hogyha ilyesmik felett szemet hunyunk, azt mondjuk, hát ez ezzel jár, rábólintunk a felesleges tortúrákra, más kultúrák kegyetlenkedéseire, stb., azzal tulajdonképpen elfogadjuk, hogy a "szent cél érdekében" bármit. És legközelebb rajtunk fognak kísérletezni (ahogy az már nemegyszer megtörtént). Az út vége - kisarkítva - ez, vagy a Taigetosz.

A kínaiakról: sajnos sok videót, képet láttam már erről a gyakorlatról (bár legtöbbször egyszerűen képtelen voltam végignézni a képsorokat, pl. a fenti nyúzást is). Igen, igaz, hogy a kutyákat pl. megverik, megkínozzák vágás előtt, mert azt tartják, hogy így finomabb lesz az íze. (A macska sem véletlenül szórakozik annyit az egérrel.)
De ez még csak egy része: a többi szerintem merő szadizmusból fakad, mert nem tudom mivel okolni, hogy egy kutyát élve nyúznak meg, vagy zsákba kötve, élve főznek meg, ahogy azt egy másik videón láttam. (Egy riportban pl. arról beszéltek, hogy eret vágnak a kutyán, és kikötve elvéreztetik, stb...)

Ilyesmi nyilván haszonállatokkal is előfordul itt, Európában is, de mégis: legalább vannak törvények, rendeletek, melyek igyekeznek mindennek elejét venni. Nem véletlen, hogy már falun is sokkolják, vagy fejbe lövik a disznót. A megvalósulás nyilván nem tökéletes, de én nagy lépésnek tartom azt is, hogy a köztudatban ennyire jelen van ez az egész (az egyik híradóba például legalább napi 1-2 állatkínzási hír is került az elmúlt héten).
Ha lehet egyáltalán társadalmi fejlődésről, kultúrák közti különbségekről beszélni, ez az.

Végezetül: aki állatot kínoz, vagy elnézi az állatok szenvedését, abban az emberben egy szemernyit sem bízok. Ugyan mi garantálja, hogy embertársát nem fogja ugyanúgy bántalmazni, kínozni? Milyen "ember", aki képes egy tehetetlen állat visítozásán élvezkedni?
süti beállítások módosítása